Tovább a tartalomra

A Külügyi és Külgazdasági Intézetben került sor március 21-én a Stronger together rendezvénysorozat harmadik eseményére, a Római Szerződés 60. évfordulójának alkalmából

A Külügyi és Külgazdasági Intézetben 2017. március 21-én megrendezésre került a Stronger together konferencia-sorozat harmadik rendezvénye, amelynek apropója a Római Szerződés 60. évfordulója volt, címe pedig „Can trade prevent war?” A kerekasztal-beszélgetés résztvevői az EU múltjáról és jövőbeli perspektíváiról beszélgettek.


A beszélgetést a KKI vezető kutatója Dr. Romsics Gergely moderálta, aki a címből fakadóan, először az EU alapjairól és létrehozásának megfontolásairól kérdezte a beszélgetés résztvevőit.

Alexander Mattelaer, az Egmont Intézet Európai Uniós Ügyekkel foglalkozó részlegének igazgatója elmondta, hogy a nagy kérdés szerinte, hogy egyáltalán mi akadályozhat meg egy háborút, ami – Clausewitz szerint – a politika meghosszabbítása. Mattelaer elmondta, hogy a kereskedelem növelése tulajdonképpen egymás jobb megértését segítette elő: a közvetítés eszközéül szolgál, ami segít elkerülni a félreértéseket, de önmagában a kereskedelem nem biztosítja a fegyveres konfliktusok lehetőségének kizárását a külpolitikai arénában.

Arnold Kammel, Ausztria, Európa- és Biztonságpolitikával foglalkozó intézetének (Austrian Institute for European and Security Policy, AIES), igazgatója hozzátette, hogy ha a kereskedelem önmagában megakadályozná a háborúkat, akkor nem lett volna szükség a gazdasági integrációra. A gazdasági integrációval pedig a németek minél „közelebb tartása” volt az alapvető cél, legalábbis az ötvenes években.

A panel harmadik felszólalójaként Karlis Bukovskis, a Lett Külügyi Intézet (Latvian Institute of International Affairs, LIIA), igazgató-helyettese a kereskedelem és integráció egyik legnagyobb vívmányának azt emelte ki, hogy Európa népei ma már ismerik egymást. Az integrációs intézmények segítségével a tagállamok folyamatosan beszélnek egymással, nem beszélve arról, hogy a különböző programok, mint az Erasmus is, lehetőséget biztosít a társadalom számára is a többi nemzet és tagállam közelebbi megismerésére. Bukovskis szerint az igazi kihívást a békés együttműködéssel szemben manapság a technológiai forradalom által lehetővé tett (ál)információk sokasága, valamint az ezek által keltett bizonytalanság, illetve a manipulációs potennciál jelenti.

A beszélgetés következő blokkjában a résztvevők az Európai Unió a tagállamok biztonságának garantálásával kapcsolatos hozzáadott értékéról értekeztek. Bukovskis kifejtette, hogy a kisebb tagállamok biztonsága mindenképpen egy szervezetben garantált, ahol ezek a tagállamok jobban tudják képviselni önmagukat. (Erre ad lehetőséget például a rotációs elnökség is.) Arnold Kammel hangsúlyozta Ausztria szerepét és külpolitikai identitását, ami elsősorban a semlegességet jelenti. Kammel szerint az EU elsősorban egy gazdasági integráció, amelytől az emberek nem azt várják, hogy a biztonságukat garantálják, legalábbis nem az osztrákok. Alexander Mattelaer pedig az EU legitimációs bázisát elemezte, amely alapján elvárható lenne, hogy biztonsági garanciát nyújtson. Mattelaer kifejtette, hogy legitim módon biztonsági feladatokat elsősorban az az intézmény láthat el, amely beszedi az adófizetőktől a pénzt. Jelen pillanatban pedig a tagállamok azok, akik adópolitikát folytatnak, az EU-nak nincsen közös adózási politikája, így elsősorban a nemzetállamok azok, akiknek igazi legitimitásuk van, ugyanakkor utóbb hozzátette: ha a közös védelmi politikára fordítódna a jövőben több forrás, a közösség képességei is bővülnének ezen a téren.

A beszélgetés harmadik felében pedig az EU eddigi eredményeiről folytattak eszmecserét a résztvevők. Kammel hangsúlyozta, hogy a Juncker-féle Fehér Könyv (White Paper) és a Brexit lehetőséget ad arra az EU-27-eknek, hogy újraértelmezzék az EU alapjait és jövőjét. Mattelaer arra hívta fel a figyelmet, hogy az öt forgatókönyv mindegyike lényegét tekintve pozitív. A ma már nem tabuizált valódi rossz forgatókönyv ugyanis az, hogy összeomolhat az Unió. Szerinte az EU kezében igazából három kizárólagos kompetencia van, a többivel a tagállamok bírnak, ez a három kompetencia pedig a versenypolitika, a kereskedelem és a monetáris ügyek. Innen továbblépni is lehetséges, illetve fenntartani a dolgok állását, vagy akár a legfontosabb területekre koncentrálni – egyik sem feltétlenül kudarc, amíg a működés hatékony és kiszámítható. Bukovskis pedig az 50-es évek béke-projektjének legitimitásáról beszélt, amellyel kapcsolatban kérdés, hogy ma milyen hasonló legitimációs forrás azonosítható. A lett igazgató-helyettes kiemelte, hogy a bel- és igazságügyi együttműködés területe is akkor kezdett el igazából fejlődni, amikor terrortámadások érték Európát. A kérdés, hogy a britek nélkül hogyan alakul majd az európai védelem és a NATO sorsa és szerepe, illetve, hogy lesz-e ténylegesen Európai Biztonság- és Védelempolitika, és lehet-e ebből új, valóban közös vállalkozás.

Az eseményről készült fényképeinket közösségi oldalunkon tekintheti meg!