Tovább a tartalomra

A török népszavazás eredményének értékelése a KKI-ben

2017. április 18-án a Külügyi és Külgazdasági Intézetben került megrendezésre a török népszavazás eredményeinek értékeléséről szóló kerekasztal-beszélgetés. A meghívott vendégek között volt Egeresi Zoltán (a Stratégiai és Védelmi Kutatóközpont munkatársa és a KKI külső szakértője), Pénzváltó Nikolett (a Stratégiai és Védelmi Kutatóközpont munkatársa), és Szalai Máté (a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója és a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje). Az eseményt Baranyi Tamás Péter, az Antall József Tudásközpont kutatási vezetője moderálta.


Pénzváltó Nikolett azokat a török belpolitikai folyamatokat mutatta be az elmúlt másfél évtizedből, amelyek elvezettek a hétvégi népszavazásig. Az elnöki rendszer kérdése nem újkeletű Törökországban, az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) 2002-es hatalomra kerülése óta többször napirendre került: a reprezentatív funkciókat betöltő köztársasági elnököt például egy 2007-es törvény értelmében közvetlenül választják. A 2016-os sikertelen puccskísérlet után a párt vezetői úgy érezték, hogy lehetőség nyílik megszerezni a szükséges támogatást az elnöki rendszer bevezetésére.

Egeresi Zoltán személyes tapasztalatai alapján is értékelte a török népszavazási kampányt és eredményeket. Említést tett arról, hogy nőtt a külföldön élő török állampolgárok szavazási részvétele az előző választásokhoz képest, viszont ez a nemek arányának növekedését segítette elő. Annak ellenére, hogy minden sajtóorgánumban az elnöki rendszer ügyét Recep Tayyip Erdoğan államfő képviseli, a népszavazás kampányát Binali Yıldırım miniszterelnök vezette. Az eredmények, illetve az igenek és a nemek közötti párszázalékos különbség jelzi, hogy a kormánypártnak nem sikerült a társadalom egészét megszólítania. 

Szalai Máté a török külpolitikát érő belső és külső nyomásokra fektette a hangsúlyt. Egyrészről a török külpolitika a belpolitikának van alárendelve, gyakori eszköze a különböző ellenségképek felépítése, mint például a Kurdisztáni Munkáspárt, az Iszlám Állam, vagy a népszavazási kampányban az Európai Unió. Másrészről a közel-keleti nemzetközi rendszer átalakulásával a stratégiai szövetségek helyett a legtöbb állam az eseti, taktikai kapcsolatokat preferálja. Az európai-török kapcsolatokra ez három módon hat. Egyrészt a stratégiai keret – a NATO-tagság és a közös vámunió – egyelőre megkérdőjelezhetetlennek tűnik. Másrészt azonban ez új, egyre inkább közös érdekeken vagy érdekek cseréjén alapuló kapcsolatépítést jelent. Ebből kifolyólag az EU-csatlakozás nem célként jelenik meg Ankarában, hanem csak külpolitikai eszközként. Harmadrészt a retorika és a tényleges politikai-gazdasági kapcsolatok könnyen elválhatnak egymástól a jövőben is.

A szakértők egyetértettek abban, hogy Erdoğan számára a szoros eredmény ellenére is győzelemként fogható fel a népszavazás, viszont a jövőben könnyen csökkenhet az AKP támogatottsága, ami nem jelent feltétlenül vereséget. Az ellenzékben ugyanis hiányzik egy karizmatikus kihívó, ráadásul kérdésesek a kisebb pártok parlamentbe jutásának esélyei.