Tovább a tartalomra

A Trump-kormányzat külpolitikája

2018. október 29-én a Külügyi és Külgazdasági Intézetben tartott kerekasztal-beszélgetésen Magyarics Tamás, az ELTE BTK egyetemi tanára, Siklósi Péter, Magyarország Állandó NATO képviseletének védelmi tanácsosa és Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatója vitatták meg az Egyesült Államok jelenlegi adminisztrációjának külpolitikai lépésit Varga Gergely, a KKI vezető kutatójának moderálásában.


A Trump-kormányzat külpolitikájának értékelésénél felmerül a kérdés, hogy Trump-elnök az apokalipszis szélére sodorja-e a nemzetközi rendet, vagy egy újszerű, sikeres érdekérvényesítést képvisel az Egyesült Államok 45. elnöke. Azáltal, hogy Donald Trump republikánus elnök került az elnöki székbe, sem az Egyesült Államok érdekei, sem a globális viszonyrendszer nem változott. A különbség a korábbi adminisztrációkhoz képest mindenekelőtt a retorikában keresendő, hiszen Trump realista külpolitikai felfogása révén az amerikai érdekek maximalizálására törekszik, nem törődve a nemzetközi kötelezettségvállalással és közvéleménnyel. A multilaterális egyezmények felrúgásával az Egyesült Államok az általa létrehozott liberális nemzetközi rendszer szabályainak átírását kívánja elérni.

Az Európai Unióval való szövetség meggyengült a közös ellenségkép hiánya és az új gazdasági érdekek miatt, nincs olyan közvetlen kihívás, amelyben az USA segíteni tudná az Uniót, ennek ellenére az EU-nak továbbra is szüksége van az Egyesült Államokra a strukturálatlan és gyenge védelmére való tekintettel. Kína és Oroszország a jelenlegi és a korábbi adminisztrációk számára is az ellenségkép szerepében tűnt fel, azonban a gazdasági növekedése és geostratégiai lépései miatt Kína egyre inkább úgy tűnik fel, mint aki az USA vezette nemzetközi rendszer egészét fenyegeti. Ebben a kontextusban felmerül a közép-európai, illetve magyarországi hozzáállás is a kérdéshez, mely mindenekelőtt az atlanti szövetség részeként definiálja magát, és a meglévő nemzetközi szabályrendszeren belül igyekszik kihasználni a számára adódó gazdasági lehetőségeket.

A közönség kérdései során felmerült, hogy ki irányítja valójában az Egyesült Államok külpolitikáját. A szakértők a válaszukban rámutattak arra, hogy az amerikai kormányzaton belül számos politikai szereplő vesz részt a külpolitkai döntéshozatalban, és ebben a folyamatban a gazdasági-pénzügyi érdekeke is hangsúlyosan megjelennek. Trump elnök retorikája kapcsán felmerült a nacionalizmus kérdése is, melyre a szakértők egyöntetűen azzal válaszoltak, hogy mindegyik elnök abban a tekintetben nacionalista, hogy az amerikai nép érdekeit védi, ha kell erővel, ha nem akkor puhább eszközökkel. Az Oroszországgal való reláció kapcsán felvetődött az esetleges közeli, érzelmi viszony Trump és Putyin között, azonban az adminisztráció hivatalos lépéseit tekintve komoly hangsúlyt fektet a fenyegetettség ellensúlyozására (NATO keleti szárnyának bővítése, gazdasági szankciók, Szíria kérdése).