Tovább a tartalomra

Amir Weissbrod nyilvános előadása a KKI-ben

Amir Weissbrod, az izraeli Külügyminisztérium Politikai Kutatóközpontjának helyettes vezetője nyilvános előadást tartott a Külügyi és Külgazdasági Intézetben (KKI) május 22-én, melynek témája Izrael helyzete volt az arab tavasz utáni Közel-Keleten. Az eseményre a KKI és Izrael Állam budapesti nagykövetségének közös szervezésében került sor.


Weissbrod először felvázolta az izraeli külpolitika alapelveit és bemutatta, hogy ezeket miként befolyásolta az arab tavasz. Először is kiemelte, hogy Izrael egy kifejezetten visszafogott és korlátozott külpolitikát folytat a térségben. Tartózkodnak attól, hogy beleszóljanak a szomszédjaik belpolitikájába, de kijelölték azokat a „vörös vonalakat”, amelyek beavatkozást indukálnának Izrael részéről. Szíriában például az alapvető céljuk, hogy megtisztítsak az izraeli határhoz közel fekvő területeket a dzsihadistáktól és a Hezbollahtól. Mindazonáltal óvatosan kell egyensúlyozniuk, hogyan használják az erejüket, hiszen nem állami szereplőkről van szó. Alapvetően el akarják rettenteni az ellenfeleiket, de az elrettentést nem kívánják háborúvá eszkalálni. Másodszor, rámutatott arra, hogy Izraelnek és több szunnita, arab államnak közösek az ellenségei. Ez a felismerés bizonyos mértékű együttműködést eredményezett, azonban ezek általában felszín alatti együttműködések formájában manifesztálódtak csak. . Végül kiemelte, hogy az izraeli külpolitikában a taktikai rugalmasság mennyire fontos. Példaként hozta fel, hogy Egyiptommal együttműködnek a Gázába történő fegyverszállítás megakadályozása érdekében; ugyanakkor támogatják Katar törekvéseit is, hogy javítsák a Gázai-övezet lakóinak életkörülményeit.

Ezt követően Amir Weissbrod három jelentős fenyegetést azonosított Izrael biztonságra nézve: Iránt, a Hamaszt és az Iszlám Államot. Közülük a legaggasztóbb Irán tevékenysége. Izrael számára nem az iráni atomprogram jelenti a legfőbb fenyegetést, hanem a regionális jelenlétük. Kiemelte, hogy az Irán által támogatott, síita radikalizmus teremtette az Iszlám Államot, azáltal, hogy így elidegenítették az iraki szunnitákat. Továbbá Irán látja el modern fegyverekkel a Hamaszt és a Hezbollahot, ami komoly biztonsági kockázatot jelent Izrael számára. Aláhúzta, hogy bár a mérsékeltnek nevezett Hasszan Róháni nyert az iráni elnökválasztáson, a külpolitikát várhatóan továbbra is a konzervatív szárny fogja nagyrészt megszabni, köztük a Legfőbb Vallási Vezető és a Forradalmi Gárda. Mindazonáltal Amir Weissbrod szerint Donald Trump szaúd-arábiai és izraeli látogatása egyértelmű jele annak, hogy az Egyesült Államok elkötelezett az iráni regionális törekvések ellensúlyozására.

Második biztonsági fenyegetésként a Hamaszt jelölte meg. Weissbrod szerint az, hogy Khálid Mesált Iszmáil Hanije váltotta a Hamasz vezetői székében hatással lesz a párt céljaira is. A Hamasz kevésbé fog törekedni arra, hogy átvegye a hatalmat a Palesztin Hatóság felett és felállítson egy egységkormányt. Inkább Gázára fognak koncentrálni a jövőben, ami azonban a palesztin megosztottság konzerválásával fenyeget. Izrael elsődleges célja továbbra is, hogy megakadályozza a Hamasz fegyverkezését, ugyanakkor biztosítsa az alapvető életkörülményeket az övezet lakosai számára. Végül az Iszlám Állammal kapcsolatban kiemelte, hogy bár a csapataik Szíria déli részén, az izraeli határhoz közel is jelen vannak, mégis a szervezet ideológiája jelenti az igazi veszélyt. Az Iszlám Állam próbálja radikalizálni a palesztinokat és az izraeli arabokat, szerencsére eddig kevés sikerrel.

Az európai-izraeli kapcsolatokról szólva Weissbrod kijelentette, hogy bilaterális szinten az összes európai állammal jó viszonyt ápolnak. Azonban az Európai Unió intézményei minden kérdést összekapcsolnak a palesztin-izraeli békefolyamattal, ami megnehezíti a két fél együttműködését. Oroszország növekvő közel-keleti befolyásának kapcsán pedig kifejtette, hogy bár céljaik különbözőek a térségben, ismerik egymás félelmeit és stratégiáit, ami megkönnyíti a két ország közötti jó viszony fenntartását.

Záró gondolataiban aggodalmát fejezte ki a Közel-Kelet jövőjével kapcsolatban. Szerinte a térség instabilitása mögött elsősorban a gazdasági nehézségek állnak. Az arab tavasz ellenére sem indultak be azok a szükséges reformok, amelyekkel kezelni lehetne a térségre jellemző magas munkanélküliséget. Továbbá véleménye szerint a jelenleg zajló szíriai és jemeni polgárháború esetleges lezárása egyik országban sem fog hosszú távú stabilitást eredményezni.