Tovább a tartalomra

Irán az elnökválasztások után: bel- és külpolitikai kihívások Haszán Róháni második elnöksége alatt

2017. június 12-én „Irán az elnökválasztások után: bel- és külpolitikai kihívások Haszán Róháni második elnöksége alatt” címmel tartott kerekasztal-beszélgetést a Külügyi és Külgazdasági Intézet. A beszélgetésen N. Rózsa Erzsébet (MTA Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa és a KKI külső szakértője) Sárközy Miklós (Károlyi Gáspár Református Egyetem docense) és Ablaka Gergely (ELTE-ÁJK Politikatudományi Intézetének egyetemi tanársegédje) elemezte az iráni választás eseményeit és hatásait a közel-keleti eseményekre. Az eseményt Wagner Péter, a KKI vezető kutatója moderálta.


Mindhárom szakértő egyetértett abban, hogy Haszán Róháni első fordulós újraválasztása papírforma eredménynek számít. N. Rózsa Erzsébet emlékeztetett, hogy Róháni az előző választáson is nagyarányú, első fordulós győzelmet aratott. Továbbá, hogy Iránban általában minden elnök két ciklust szokott kormányozni. Sárközy Miklós kiemelte, hogy Róháni több szavazatot szerzett, mint négy éve. Ez annak volt köszönhető, hogy Róháni minden társadalmi, etnikai és vallási csoportban viszonylag széles támogatói bázissal rendelkezik. Ablaka Gergely hozzátette, hogy Akbar Hásemi Rafszandzsáni januári halála után kérdésessé vált, hogy nélküle mennyire tartható össze a reformista tábor. Mindazonáltal a mérsékelt erők vezető politikusai egységesen beálltak Roháni mögé. A konzervatív oldal a korábban ismeretlen és gyengén kommunikáló Ibrahim Raiszit építette fel első számú jelöltként. Ezzel borítékolhatóvá vált Róháni győzelme.

N. Rózsa Erzsébet felhívta a figyelmet arra, hogy az iráni lakosság 70%-a 40 év alatti, így az 1979-es forradalommal sincs személyes kapcsolatuk. Ők annak ellenére is Róhánira szavaztak, hogy az atomalku gazdasági eredményei egyelőre nem kézzelfoghatóak számukra, továbbra is magas a munkanélküliség. Azonban érzékelhető volt, hogy az infláció csökkent, illetve a riál árfolyama is stabilizálódott. Továbbá elkezdődött a befektetési környezet rendbetétele, például az iráni bankrendszer reformja. Sárközy Miklós felidézte, hogy Róhánit erősen támadták a kampány alatt a külföldi tőke bevonása miatt, mivel azok kiszorítják az iráni vállalkozásokat és cégeket. Ablaka Gergely szerint Raiszi pénzosztó ígéretei Ahmedinezsád sikertelen gazdaságpolitikáját juttatta sok választó eszébe. Egyúttal aláhúzta, hogy Roháni számára elsődleges kihívás a munkanélküliség visszaszorítása lesz a következő négy évben.

A szakértők egyetértettek abban, hogy bár az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) nagy mozgástérrel rendelkezik, nem önjáró szervezet, nem hoznak egyedül stratégiai kérdésekben döntéseket. Ablaka Gergely kiemelte, hogy a IRGC gazdasági súlya is várhatóan vissza fog esni a következő években. Hiszen az önkormányzati választásokon is jól szerepeltek Rohániék így kevesebb állami megrendelést fognak kapni a Gárdához köthető vállalatok. A teheráni robbantások kapcsán Sárközy Miklós hozzátette, hogy ha az iráni szerepvállalás a szíriai konfliktusban megkérdőjeleződik a közvélemény szemében – a növekvő iráni áldozatok miatt – az ráéghet az IRGC-re.

Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) és Irán konfliktusos viszonya kapcsán Ablaka Gergely kiemelte, hogy Irán minden állammal sajátos viszonyt ápol. Példaként hozta fel Ománt és Kuvaitot, amelyek próbálnak jó kapcsolatokat fenntartani Iránnal. Sárközy Miklós szerint Roháni eddigi Öböl menti politikája kudarcos volt, Teheránnak több gesztust kellene tennie szomszédai felé. Mindazonáltal Szaúd-Arábia se mutat kompromisszumkészséget a GCC és Irán viszonyának rendezésében. N. Rózsa Erzsébet a katari krízis kapcsán kiemelte, hogy Katar ellen bevezetett blokád csak részben köszönhető – a közös gazdasági érdekek miatt fennálló – Iránnal ápolt jó kapcsolatoknak. Ugyanúgy szerepet játszik, hogy Katar a szaúdi vahhabita irányzat helyet a Muszlim Testvérek szervezetét támogatja. A GCC válságát mindenesetre Teherán megpróbálja kihasználni és szorosabbra vonni a kapcsolatait Katarral.