Tovább a tartalomra

Líbia: polgárháború, migráció és terrorizmus” címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést a KKI-ban

A Külügyi és Külgazdasági Intézet április 12-én „Líbia: polgárháború, migráció és terrorizmus” címmel tartott kerekasztal-beszélgetést. Marsai Viktor (a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa), Szalai Máté (az Intézet kutatója és a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje), Szűcs Tamás (külpolitikai újságíró) és Wagner Péter (az Intézet vezető kutatója) az április 12-ei beszélgetésen a líbiai polgárháború legégetőbb kérdéseit járták körbe, elsősorban az európai és magyar biztonságpolitikai megfontolások tükrében.


Szűcs Tamás a jelenlegi líbiai helyzet felvázolásával kezdte a beszédét. Kiemelte, hogy a Líbiai harcok nem hasonlíthatóak a szíriai vagy a jemeni polgárháborúhoz. Líbiában alapvetően egy alacsony intenzitású konfliktus zajlik, mely viszonylag kevés halálos áldozattal jár. A harcok első sorban a küraneikai és a tripolitániai államok határterületein, egyes kulcs létesítményekért, katonai támaszpontokért, vagy olajfinomítókért, zajlanak. Aláhúzta, hogy a menekültek bár Líbiában szálnak tengerre, közöttük csak elvétve lehet líbiai állampolgárt találni. Annak ellenére, hogy összességében reménytelinek írta le a líbiai helyzetet, kiemelte, hogy a helyi szereplők egyelőre nem érdekeltek a helyzet megoldásában, egy egységkormány felállításában.

Szalai Máté szerint az Iszlám Állam (IÁ) megjelenése Líbiában első sorban a társadalmi okokra vezethető vissza. Három társadalmi csoportot azonosított, amely az IÁ bázisát alkotja az országban: a korábban radikalizálódott volt al-Kaida tagok, és Kaddáfi bukása után marginalizálódott törzsek, valamint az ország keleti részének hagyományosan rendszerellenes lakói. Véleménye szerint a szirti csata jelentette a fordulópontot a líbiai Iszlám Állam bukásában, hiszen ettől kezdődően lényegében nem uralnak meghatározó területeket az országban. A szervezet ma már csak a déli területeken szétszórva, illetve hálózatosan van csak jelen. Kiemelte, hogy a Mediterráneumban az uralatlan területek jelentik a legnagyobb kihívást, mivel ezeken a területeken bármikor újra meg tudnak jelenni a radikális csoportok.

Marsai Viktor beszédében a migrációs válsággal foglalkozott. Szűcs Tamásra reflektálva aláhúzta, hogy Líbiával ellentétben a szubszaharai Afrikában zajló alacsony intenzitású konfliktusok is nagyméretű migrációhoz vezetnek, a Kadhafi-rendszer bukása csak egy új kaput nyitott a menekülők számára Európa felé. Az embercsempész hálózatok ezt a lehetőséget használták ki és építettek ki kapcsolatokat különböző terrorista és felkelő csoportokkal. Megjegyezte, hogy bár több mint ötven milliónyi menekült van Afrikában, zömük nem akar Európába települni. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a nemrégiben megkötött olasz-líbiai megállapodás szerint az elfogott menekülteket immár visszaszállíthatják Líbiába az olasz hatóságok, annak ellenére, hogy továbbra is várat magára a líbiai rendezés. A megállapodás révén a déli irányú migrációs nyomás enyhült.

Mindhárom szekértő egyetértett abban, hogy a Líbia feldarabolásáról szóló tervek nem jelentenek valós megoldást a konfliktusra. Ugyan az Európai Uniónak csak korlátozott érdekei vannak az országban (terrorizmus, migráció, energetika), az ország középtávon fennmaradó instabilitás egy folyamatos veszélyforrást jelentene a kontinensünkre nézve.