Tovább a tartalomra

Merre tart Európa? – Az EU jövőjének értékelése

2017. június 15-én megrendezésre került a Külügyi és Külgazdasági Intézetben az Európa jövőjéről és lehetséges perspektíváiról szóló kerekasztal-beszélgetés. A meghívott vendégek Dr. Molnár Balázs, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára, és Dr. Zupkó Gábor, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője voltak. Az eseményt Dr. Nagy Sándor Gyula, a KKI vezető kutatója moderálta.


A kerekasztal-beszélgetés résztvevői az előadás kezdeteként személyes véleményüket prezentálták, amely során kitértek Magyarország uniós csatlakozása megtörténte előtti és utáni – az európai integrációval szembeni –  általános attitűdjére. Ezek után a kutatók maga a közönség által feltett kérdések sorából összeálló specifikus napirendet fedtek le. Az így összeállított napirendi pontok és témák a következő minták alapján rendezhetők sorba: Európa globális és regionális szerepköre, és az állampolgárok elégedettsége az Európai Unió szolgáltatásaival – beleértvén a bizalomépítést, valamint a biztonságos és békés környezet biztosítását.

Zupkó Gábor emlékeztetett Magyarország rendszerváltást követő kitartó munkájára a csatlakozási feltételek teljesítése végett, amelynek nagy lendületet adott az az Európáról vizionált idea, amely szerint egy közös értékeket és érdekeket valló közösséghez való tartozás bizonyára megerősíti Magyarország azon képességeit, hogy a nemzetközi eseményeket befolyásolni tudja. A szakértő sajnálatát fejezte ki, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni az EU mindennapi szerepét és fontosságát, amelyet - helytelenül - adottnak és evidensnek vélünk, azonban a 2017 márciusában aláírt Római Nyilatkozat épp az előzőekben kifelejtett tudatosságot fedezi fel és mutatja be újra. Hiszen, a dokumentumot nem csupán egy ünnepélyes üdvözlőlapként, hanem valós szakpolitikai tartalom alapjaként lenne szerencsés felfogni, amelyben minden tagállam részt vesz és közreműködik. A közös védelem- és biztonságpolitika terén elképzelhető fejlesztéseket illetően rámutatott arra, hogy a kérdés valójában nem az, hogy létrejön-e egy állandó európai hadsereg, hanem hogy milyen módon lennének képesek a tagállamok a védelemre és biztonságra párhuzamosan, koordináció nélkül ráköltött sok milliárdnyi eurót valamilyen módon harmonizálni, hiszen az eddigi, nem túl szerencsés metódus nem hatékony. A meghívott vendég szintén kitért a V4-es országok által felkarolt, bérunióról szóló európai polgári kezdeményezésre: szerinte a felvetésbe beágyazott, egy mélyen integrált jóléti rendszert vizionáló előkép még a Bizottság jelentéstevőinek Szociális Európával kapcsolatos legmerészebb elképzeléseit is felülmúlja, így a javaslat túlságosan ambiciózusnak tekinthető.

Molnár Balázs a jelenlegi, EU-val szembeni hullámzó elégedetlenséget a közösség elégtelen kihívás- és válságkezelő kapacitásainak következményeként értékelte, azaz az EU nem képes állampolgárai azon félelmét enyhíteni, amelyek az európai integráció már elért és kézzelfogható eredményeinek (mint a német- francia megbékélés, schengeni övezet, a négy alapvető szabadság és az Eurózóna) meghiúsulását vetíti előre. Azonban az acquis communautaire jelenségét egy kétélű fegyverként foghatjuk fel, mivel –  a Bizottság Európa Jövőjéről című fehér könyvét figyelembe véve – ha a francia-német tandem megfelelő felügyelet hiányában túlzottan felgyorsul, a többsebességes Európa könnyen kétsebességűvé alakulhat át. Magyarország nézőpontjából ez a kimenet az Uniót működésképtelenné tenné, egyúttal az meg is szűnne létezni, mindazonáltal a Szerződések megfelelő cikkei az integráció összetartását garantálják, és az előbb említett drasztikus és önkényes előreugrásokat megtiltják. A szakértő szintén kifejtette, hogy amíg Magyarország szívélyesen támogatja a cizelláltabb integrációt a terrorelhárítás, a biztonság és hírszerzési információk megosztása területén (ezáltal kevésbé fogunk függeni az USA kapacitásaitól), addig következetesen érvel a szociális területen létrehozandó mélyebb együttműködés szükségessége ellen (mivel a magyar kormány által támogatott munka-alapú társadalom szembe megy a jelenlegi európai trendekkel).

A szakértők egyetértettek abban, hogy az Eurobarométer és más statisztikák szerint is a közép-kelet-európai országok, és így a magyar állampolgárok is, hajlamosabbak optimistábban és lelkesebben viszonyulni az EU-hoz, mint nyugat-európai társaik, illetve – Lengyelország kivételével – semelyik választóbázis sem határozott úgy, hogy mandátumot biztosít a parlamenti választásokon a kiválást támogató pártok valamelyikének. Mindezen kívül Magyarország az európai intézményeket magasabb bizalommal látja el, mint a nemzeti intézményeket annak ellenére, hogy a kormánypártok előszeretettel alkalmazzák a Brüsszelre történő mutogatást, azaz ha valami elbukik, Brüsszelt hibáztatják, míg ha valami sikerül, akkor az a nemzeti kormányok érdemeinek köszönhető. Ebből kifolyólag az egyedüli európai vívmányokat tisztázni és elismerni szükséges.