Tovább a tartalomra

Őexc. Milo Đukanović „Nyugat-Balkán az integráció útján – a montenegrói tapasztalatok” c. nyilvános előadása

A Külügyi és Külgazdasági Intézet január 25-én tartotta első nyilvános eseményét, amelyen Montenegró korábbi állam- és kormányfője, őexcellenciája, Milo Đukanović tartott előadást, „Nyugat-Balkán az integráció útján – a montenegrói tapasztalatok” címmel.


Az eseményt a KKI igazgatója nyitotta meg. Schőberl Márton nagykövet emlékeztette a hallgatóságot, hogy a Nyugat-Balkán továbbra is a magyar külpolitika egyik kiemelt prioritása, és hogy 2018 fordulatot hozhat az Európai Unió és a Nyugat-Balkán kapcsolatában. Az Európai Bizottság új stratégiája végre meghozhatja a várva pozitív változást az EU politikájában, az EU soros bolgár elnökségének májusra tervezett nyugat-balkáni találkozója pedig jó alkalmat nyújt majd arra, hogy mind az EU, mind a nyugat-balkáni országok megerősítsék egymás iránti elkötelezettségüket.

Milo Đukanović, aki jelenleg a kormányzó montenegrói Szocialisták Demokrata Pártjának elnöke beszédét Montenegró és Magyarország közötti jó kapcsolatok ismertetésével kezdte. Megköszönte, hogy Magyarország mindig is kész volt megosztani integrációs tapasztalatait, és támogatta Montenegró euroatlanti integrációját.

Ezután tért rá előadása fő témájára. Rámutatott arra, hogy a nyugat-balkáni térség mindig is Kelet és Nyugat között helyezkedett el, amelynek köszönhetően kulturális, etnikai, vallási és politikai sokféleség jellemezte és a történelme során hatalmi versengés színtere volt.

Hozzátette, mindezek ellenére az térség valamennyi országa az euroatlanti integrációt választotta stratégiai irányként, és néhányuk már csatlakozott is a NATO-hoz és/vagy az Európai Unióhoz. Az 1990-es években a térség országai elszalasztották az első lehetőséget, hogy közelebb kerüljenek az EU-hoz és a NATO-hoz. A volt Jugoszlávia az uniós csatlakozás helyett szétesett, és az új országoknak szembe kellett nézni a konfliktust követő kihívásokkal és az államépítés nehézségeivel. Ezen történelmi háttérnek a fényében kiemelt jelentősége van az európai integrációnak, ami a második világháborút követően egy békeprojektként indult.

A 2000-es évek eleje újabb eufóriát és optimizmust hozott, de az is lendületét vesztette az EU-t sújtó válságok (pénzügyi és gazdasági válság, migrációs hullám) miatt. A belső problémák leszorították a közösség napirendjéről a nyugat-balkáni irányú bővítés kérdését.

Mindeközben a nemzetközi környezet is megváltozott. Az EU és a NATO romló viszonya Oroszországgal nagymértékben kihatott arra, hogy Moszkva miként kezelte a más országokkal való bilaterális kapcsolatait, beleértve a Nyugat-Balkánt is. Ahogy az EU háttérbe vonult, Oroszország egy keleti alternatíva üzenetét kezdte el közvetíteni az európai integrációval szemben.

A volt kormányfő felhívta arra a figyelmet, hogy a történelem már bebizonyította, hogy amikor Európa megfeledkezik a Balkánról, akkor külső harmadik szereplők beavatkozhatnak és destabilizálhatják a régiót, ami egész Európa biztonságára és stabilitására hatással van. Ezért az EU-nak egy megelőző megközelítést kellene alkalmaznia, ami az erre a célra szánt források hatásosabb felhasználását is lehetővé tenné. Az eszközök, mint az európai perspektíva idő múlásával veszíthet az erejéből. Ugyanez igaz a berlini folyamatra is, amely nem hozott olyan sok eredményt, noha az infrastruktúra-hálózat fejlesztése fontos szerepet játszana a térség természetes Európához tartozásának a megerősítésében. Đukanović remélte, hogy a londoni nyugat-balkáni csúcstalálkozó eredményesebb lesz.

Hangsúlyozta, hogy a Nyugat-Balkán országainak egy hosszú folyamaton kell keresztülmenniük, de a társadalom egyre megosztottabb, és nem mindig egyszerű az EU integráció feltétlen támogatójának maradni. Gazdasági és infrastrukturális szemszögből jelentősen le van maradva a térség. A jelen gazdasági és növekedési körülmények között 2060-ra tudna felzárkózni az EU-hoz. Ezért igényli a Nyugat-Balkán az uniós intézmények támogatását. A macedóniai eset is megmutatta, milyen negatív hatással van a valós perspektíva hiánya a belső reformokra. Elismerte, hogy sajnálatos módon, könnyebb a térségben a figyelmet a múltra, mint a jövőre terelni.

Aláhúzta ugyanakkor azt is, hogy Montenegrónak sikerült Jugoszlávia egyik gazdaságilag leggyengébb országából a térség vezető országává válnia, amely már képes külföldi befektetéseket vonzani. Montenegró sokat fektetett abba, hogy turisztikai desztinációvá váljon, és komoly lépéseket tesz a demokratikus berendezkedés megerősítésének az érdekében, ami rendkívüli kihívás.

Đukanović elmondta, hogy Montenegró már harminc csatlakozási fejezetet megnyitott az EU-val, és remélte, hogy a maradék megnyitására is sor kerül idén. Úgy vélte, hogy a folyamat gyorsabb is lehetett volna, ha megvan az akarat az EU oldalán. Emlékeztetett arra, hogy a csatlakozási folyamat teljesen átalakult, és számos előzetes benchmarknak is meg kell felelnie a jelölteknek. Ugyanakkor hozzátette, hogy a reformok minőségének kell prioritást élveznie a határidőkkel szemben, és mindenkinek végre kell hajtania a rá háruló feladatokat. Elfogadja, hogy a csatlakozásra vonatkozó végső döntés nagyban fog függni az EU abszorpciós képességétől, ugyanakkor hozzátette, hogy elsődleges az európai újraegyesítésbe vetett hit megőrzése, ami Európa versenyképességéhez is hozzájárulna.

Beszéde után Đukanović válaszolt a moderátor és a közönség által feltett kérdésekre, amelyek az Európai Bizottság új stratégiájára, egy újabb, az elnökválasztást érintő orosz intervenció lehetőségére, illetve a montenegrói illegális építkezésekre vonatkoztak. Elárulta, hogy azért Kínával működnek együtt az infrastrukturális fejlesztéseknél, mert az EU-val e tekintetben le vannak maradva. Azt is hangsúlyozta, hogy az európai értékek számára magasabb rendűek, de hozzátette, hogy az EU bürokratikus megközelítése nem képes elég erős üzenetek megfogalmazására a társadalom felé. Hangot adott azon reményének, hogy ha Montenegró már 2025 előtt készen áll majd a csatlakozásra, akkor megadatik számára a csatlakozás lehetősége. Az elnökválasztás és egy lehetséges beavatkozás kapcsán úgy vélte, hogy az nem Montenegrón múlik, hanem hogy a nagy globális szereplők viszonya miként alakul.

Đukanović előadásában egy kritikus véleményt fogalmazott meg a Nyugat-Balkán EU integrációs folyamata kapcsán, amely számos vitás kérdésre hívta fel a figyelmet, amelyek előreláthatólag a következő hónapokban a Nyugat-Balkánnal foglalkozó fórumokon is előkerülnek majd.

Az eseményről készült fényképeket közösségi oldalunkon tekinthetik meg!