Tovább a tartalomra
2017.03.02.

A sérülékeny hegemón Energiafüggőség és érdekérvényesítés az amerikai külpolitika rendszerében

Deák András tanulmánya.


Az Egyesült Államok energetikai nyersanyagokból, a közvélekedéssel ellentétben, ma is alapvetően önellátó. Teljes importfüggése 2009-ben is csak 24 százalék volt – ami alacsonyabb, mint bármelyik uniós tagállamé. A hidegháború időszakában ez is jóval mérsékeltebb volt: a kezdeti, szinte teljes mértékű önellátástól csak a hetvenes évek végére jutott 20 százalék közelébe, amit később még átmenetileg csökkenteni is tudott. Ez a függés azonban szinte csak egyetlen, a legfontosabb ipari nyersanyagra, a kő- olajra koncentrálódott. A kritikus hetvenes években szükségleteinek 40–45 százalékát volt kénytelen importálni, ám európai és távol-keleti szövetségesei ennél is jóval többet. Már ez is elegendő volt, hogy stratégiai kihívásként értékelje az olajexportőrök összehangolt magatartását, és annak fellazítására törekedjen. A szektorális hegemóniája elleni lázadást óhatatlanul a teljes, globális dominanciája, a rendszer elleni fenyegetésként értékelte és akképp is kezelte. Mindeközben a kezdetektől tisztában volt azzal, hogy az importfüggés elkerülhetetlen, és azt majd be kell építenie az általa fémjelzett világrendbe. A nyersanyagok feletti hegemónia sikeressége és időtartama közt fordított arányosság áll fenn. Minél többet tudunk olcsón a fogyasztóinkhoz juttatni, lelőhelyeink annál gyorsabban kimerülnek. A hidegháború korszakának egyik legfőbb energiaipari feladata az amerikai sérülékenység és a hegemónia újra és újra szükségessé váló összeegyeztetése volt.

A teljes tanulmány itt olvasható!