Tovább a tartalomra
2017.03.25.

Nemzetközi válságkezelő és emberiességi kényszerintézkedések: az elmúlt két évtizedben kialakult gyakorlat

Törő Csaba tanulmánya.


A nemzetközi közösség cselekedni kész és képes tagjainak az ENSZ Biztonsági Tanács (BT) által kibocsátott felhatalmazás1 alapján 2011. március 19-én megkezdett kollektív fegyveres kényszerintézkedései kapcsán ismét előtérbe került az utóbbi két évtizedben formálódó nemzetközi válságkezelő gyakorlat egyik lényeges vetülete. Habár kétségtelenül összetett és különböző dilemmákat, kétségeket, illetve motivációs lehetőséget felvető nemzetközi akció elindítására került sor, a kivételes fegyveres intézkedéseket megengedő határozat kifejezett indoka a civil lakosság elleni erőszak megállítása. Ez az egyértelmű szándék előtérbe helyezte az emberiességi célokkal indokolt és igazolható kollektív (azaz koalíciók vagy regionális szervezetek által irányított együttes) katonai fellépések lehetőségét. Ez a gyakorlat az elmúlt néhány évben függőben volt ugyan, de jelentősége és a nemzetközi válságkezelési lépések meghatározásában, végrehajtásában és nemzetközi elfogadtatásában játszott szerepe napjainkban ismét meghatározó fontosságúvá vált.

A Líbia elleni nemzetközi fellépés indokainak és közvetlen céljainak pontos megértése, valamint a legitimitását és jogszerűségét alátámasztó indoklásának megértése érdekében érdemes áttekinteni azt a tendenciát, illetve formálódó nemzetközi gyakorlatot, amelybe beilleszthető maga a jelenleg is folyamatban lévő (az első hét után NATO-irányítás alá került) katonai válságkezelő fellépés közvetlen okaként szolgáló szempont. A líbiai polgárháborús konfliktus járulékos veszteségeit, a civilek elleni erőszakot megfékezni kívánó külső fegyveres kényszerintézkedések hatékonysága kérdéses, és várható politikai eredményei bizonytalanok maradnak mindaddig, amíg visszatekintve azonosíthatóvá nem válnak. Az azonban bizonyos, hogy e nemzetközi katonai akció jellege és kiváltó okai egy fejlődési tendencia nagyon fontos újabb állomását jelentik a nemzetközi közösség politikai egyetértéssel kifejezett követeléseinek és az emberiességi minimum védelmének kollektív kikényszerítése terén.

A teljes tanulmány itt olvasható!