Tovább a tartalomra
2016.03.20.

A kirchnerizmus vége Argentínában: egy új időszámítás kezdete

Nagy Sándor Gyula elemzése.


Juan Domingo Perónt háromszor választotta meg az argentin nép elnöknek. 
Politikai szerepet először 1943-ban vállalt, amikor is munkaügyi államtitkár lett a katonai puccsal hatalomra jutott Pedro Pablo Ramírez kormányában. 1944 elején már hadügyminiszter volt, az 1946-os választásokon pedig elsöprő győzelemmel, 56 százalékos eredménnyel szerezte meg az elnökséget. A peronizmus a munkások, dolgozó emberek érdekei felvállalásának és a nemzeti érdekek képviseletének egy sajátos egyvelege, melynek részét képezte a női egyenjogúságért való küzdelem és a fiatalok életkörülményeinek javítása iránti elköteleződés (pl. ingyenes oktatás, munkahelyek teremtése állami támogatással). Első elnöksége alatt Perón több stratégiai vállalatot is államosított; ezzel az Amerikai Egyesült Államok 
befolyásos érdekcsoportjait haragította magára. Hazai sikerében jelentős szerepet játszott második felesége, Eva Duerte, avagy „Evita” Perón, aki férje oldalán hat éven keresztül segítette a szegényebb rétegeket (egy ideig a munka- és egészségügyi miniszteri posztot is betöltötte). Miután 1950-ben méhnyakrákot diagnosztizáltak nála, Evita nyíltan beszélt a betegségéről, még híres rádióbeszédében is, amelyben gyakorlatilag elbúcsúzott szeretett argentin népétől. 1952 júliusában, néhány hónappal férje újraválasztása után halt meg. Perón elnök ellen 1955 folyamán több katonai puccsot is megkíséreltek, végül szeptemberben száműzetésbe kényszerült.

A teljes elemzés itt olvasható!