Tovább a tartalomra
2016.02.27.

A lengyel elnökválasztás (2. rész)

Mitrovics Miklós elemzése.


A választás 2015. május 10-iki első fordulója után gyakorlatilag egy fő kérdés foglalkoztatta a lengyel közvéleményt: Andrzej Duda (Jog és Igazságosság, Prawo i Sprawiedliwość,  PiS) meg tudja-e tartani a váratlan győzelmét; illetve a kérdést megfordítva: képes lesz-e Bronisław Komorowski (Polgári Platform, Platforma Obywatelska, PO) mobilizálni a törzsszavazóit. Komorowski szempontjából az is fontos kérdés volt, hogy meg tudja-e győzni Paweł Kukiz szavazóinak legalább egy részét, és mindez elég lesz-e az előzetesen már elkönyvelt győzelemhez. A mobilizáció lehetősége természetesen mindkét résztvevőt érintette, hiszen az első fordulós alacsony részvételi arány miatt várható volt, hogy nem lesz elég az akkor elvérzett jelöltekre szavazók voksainak újraosztása. Így mindkét jelölt komoly ígérgetésbe kezdett.

Komorowski három területen próbált sikert elérni: egyfelől nyíltan felvállalta 
Kukiznak az egyéni választókerületek bevezetéséről szóló követelését; másfelől programot hirdetett a fiatal pályakezdők részére; végül pedig ígéretet tett arra, hogy támogatni fogja a 40 évi munkában töltött idő utáni nyugdíjba vonulás lehetőségének a megteremtését. A Kukiz szavazóinak megszerzésére tett kísérlet nem bizonyult jó ötletnek, hiszen a rockénekesre nem az egyéni választókerületek bevezetésének követelése miatt szavaztak a fiatalok, hanem kizárólag a fennálló pártstruktúra elleni tiltakozásképpen. A másik két, gazdasági jellegű javaslat pedig meglehetősen ad hoc ötletnek tűnt. Mindemellett, ahogyan az várható volt, Komorowskiék erős negatív kampányt indítottak a PiS és személyesen Andrzej Duda ellen is. A fő probléma azonban már az elejétől kezdve világos volt: Komorowski nem az irányítója, hanem csak követője a kampánynak, nem ő határozza meg a kampánytémákat, hanem az ellenfele.

A teljes elemzés itt olvasható!