Szőke Diána elemzése
A klímaváltozás sokrétű biztonságpolitikai vetületei közül az egyik legégetőbb a klímamenekültek ügye. Már önmagában a fogalom (klímamenekült vagy klímamigráns) is sok politikai és jogi vitát generál. Egyfelől nincs átfogó nemzetközi definíciója, másrészt nehéz a környezeti szempontokat különállóan kezelni a migrációt ösztönző egyéb tényezők sokasága között. A klímamigráció leginkább a fejlődő, szegény, politikailag instabil országokat veszélyezteti. Szubszaharai Afrika, a csendes-óceáni térség szigetvilága, illetve egyes távol-keleti tengerparti nagyvárosok számítanak a legsérülékenyebbnek a klímamigráció tekintetében. A klímamenekültek jövőbeni számára vonatkozó szakirodalmi becslések széles skálán mozognak: az IOM (International Organization for Migration, Nemzetközi Migrációs Szervezet) gyakran idézett előrejelzése szerint például 2050-re akár 200 millió embert érinthet a probléma. A jelen elemzés azt kívánja hangsúlyozni, hogy a klímamenekültek védelme érdekében az éghajlatváltozás hatásainak az enyhítése (climate mitigation) és az új környezeti körülményekhez való alkalmazkodás (climate adaptation) egyaránt fontos feladat. Olyan integrált nemzetközi megoldásokra van szükség, amelyek rövid távon humanitárius segítségnyújtást, hosszabb távon pedig társadalmi-gazdasági adaptációt tesznek lehetővé.
A teljes elemzés itt olvasható!
