A Közel-Kelet Szulejmáni halála után

A Közel-Kelet Szulejmáni halála után
2020-01-23 KKI
A Külügyi és Külgazdasági Intézet 2020. január 21-én „A Közel-Kelet Szulejmáni halála után” címmel rendezett kerekasztal-beszéltetést, amelyen N. Rózsa Erzsébet (a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára és a KKI külső szakértője), Szalai Máté (a KKI vezető kutatója és a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje), valamint Varga Gergely (a KKI vezető kutatója) vett részt. A beszélgetést Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója és a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa moderálta.

Varga Gergely mindenekelőtt kiemelte, hogy Kasszem Szulejmáni likvidálása nem tekinthető váratlan fordulatnak, hiszen már hónapok óta napirenden volt ennek lehetősége.  Az akciót a bagdadi amerikai nagykövetség elleni támadás után rendelte el az amerikai elnök, ugyanakkor az beleillett a 2018 májusa óta tartó eszkalációs folyamatba. Szulejmáni meggyilkolásának mindenképpen volt valamilyen mértékű elrettentő ereje, tekintve, hogy Irán nem adott olyan válaszcsapást, amire az első iráni nyilatkozások alapján számítani lehetett. Varga szerint globális dimenzióban nézve az amerikai elrettentést tekinthetjük egyfajta üzenetnek is nem csak Irán, de Oroszország és Kína felé.

N. Rózsa Erzsébet mindezekre reflektálva fontosnak találta megemlíteni, hogy Irán felelősségteljes regionális hatalomként kívánja mutatni magát. A nukleáris megállapodásból való amerikai kilépés után Teherán stratégiai türelmet gyakorolt és nem rúgta fel az egyezményt, mindazonáltal öt lépésben részlegesen felfüggesztette kötelezettségeinek betartását. Ugyanakkor iráni nézőpontból sem az Egyesült Államok, sem az európai uniós tagállamok sem tartották be a rájuk vonatkozó előírásokat. Szulejmániról beszélve N. Rózsa Erzsébet kijelentette, hogy a tábornok kulcsfontosságú szereplő volt az Iszlám Állam visszaszorításában, az iráni társadalom jelentős része nemzeti hősként tekintett rá. Helyét első számú helyettese fogja betölteni, aki évtizedeken keresztül mellette állt, így effektíve kevés gyakorlati következménnyel fog valószínűleg járni a csere. Szulejmáni halála erősítette a nemzeti összetartozás érzését Iránban, még akkor is, ha az ukrán utasszállító véletlen lelövése után kormányellenes tüntetések robbantak ki.

Az események regionális következményeinek szempontjából Szalai Máté nyomatékosította, hogy a közvélekedés ellenére nem beszélhetünk korszakhatárról Szulejmáni likvidálása kapcsán, hiszen sem a hatalmi egyensúlyi viszonyok, sem a biztonságpercepciók nem változtak meg stratégiai mértékben.  A térségbeli szereplők is lassan adtak választ a történtekre részben azok hirtelensége, részben pedig amiatt, hogy a legtöbb vezetés figyelmét más események vonzották pl. az izraeli választások, vagy a folyamatban lévő török beavatkozás Líbiában. Ami viszont elmondása szerint változhatott a térségben, az a két nagyhatalom megítélése. Irán erősítette a racionális imázsát, míg az Egyesült Államok akarva-akaratlanul a kiszámíthatatlanságot és a keményhatalmi kapacitások használatára való politikai akarat meglétét bizonyította, amelynek pozitív következményei is lehetnek saját hatalmi pozíciója szempontjából. Szalai kiemelte még Irak szerepét, ahol, ha az amerikai kivonulás megtörténik, azzal nagy győzelmet tudna Irán elkönyvelni magának.