Arab Tavasz 2.0? – Kerekasztal-beszélgetés az arab világban zajló újabb tömegtüntetési hullámról

Arab Tavasz 2.0? – Kerekasztal-beszélgetés az arab világban zajló újabb tömegtüntetési hullámról
2019-12-05 KKI
A Külügyi és Külgazdasági Intézet 2019. december 2-án „Arab Tavasz 2.0?” címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést, melyen Csicsmann László (a Budapesti Corvinus Egyetem docense és a KKI külső szakértője), Elias Dahrogue (a Budapesti Corvinus Egyetem doktorjelöltje), N. Rózsa Erzsébet (a Nemzeti Közszolgálat Egyetem tanára és a KKI külső szakértője), valamint Sayfo Omar (a KKI külső szakértője) vett részt. A beszélgetést Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója és a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje moderálta.

A beszélgetés elején Szalai Máté kiemelte, hogy a rendezvény címe provokatív jellegű, majd feltette a kérdést, hogy tudunk-e egyáltalán az arab tavasz nevű eseménysor második hullámáról beszélni. Az elsőként felszólaló Csicsmann László Samuel P. Huntigton demokratizációs hullámokkal kapcsolatos elméletét idézte. Ennek keretében nem csak a demokráciák számának növekedése, de bizonyos időközönként ún. ellenhullámok („reverse wave”) is megfigyelhetőek, amelyek során például több korábbi demokratizációs folyamaton keresztülment állam „illiberalizálódik”. Csicsmann László, reflektálva Szalai kérdésére, kifejtette, hogy szerinte a 2011-es Arab Tavaly még nem zárult le. Kiemelte, hogy az Algériában, Libanonban, Irakban és Szudánban látható tüntetések fő oka a korábbi társadalmi szerződések megkérdőjeleződése, amely nyomás alá helyezte a fennálló rendszerek legitimitását. A jelenlegi megmozdulásokat ráadásul a közösségi média és a folyamatos információcsere által összekötött globális tüntetéssorozat részének tekinthetőek.

N. Rózsa Erzsébet szerint is vitatható a terminológia, hiszen történtek továbblépések a 2011-es eseményekhez képest, más célok jelennek meg a tüntetések során. Az aktuális rezsimek másképp reagálnak a tüntetésekre, mint ahogy tette például Moammer Kadhafi Líbiában vagy Bassár al-Aszad Szíriában. N. Rózsa Erzsébet három nem arab regionális szereplőt emelt ki, amelyek saját geopolitikai érdekeik mentén tekintenek az eseményekre. Izrael egyelőre kivár, ahogy azt tette 2011-ben, miközben Irán és Törökország figyelmét elsősorban az iraki események kötik le. Teherán el akarja kerülni, hogy a tüntetések ellene irányuljanak, miközben Ankara elsősorban a kurd területeken megfigyelhető folyamatokra koncentrál.

Sayfo Omar szerint a tüntetések kirobbanásának egyik fő oka, hogy a társadalmi szerződések érvényüket vesztették. A jelenlegi arab politikai rendszerekben a döntéshozók nem foglalkoznak a társadalom szegényebb rétegjeivel, a különböző társadalmi csoportok elszigetelten élnek egymástól, ugyanakkor kasztrendszerről nem beszélhetünk. További okok közzé sorolta a népesség megduplázódását, a klímaváltozást, valamint a fiatal generációk körében jelenlévő identitásválságot. Sayfo Omar szerint a jövő nem ad okot az optimizmusra, hiszen a 2011-es felkeléssorozat kezdeti pozitív megítélése a Nyugat részéről végül tévedésnek bizonyult, amikor a történések éles, negatív fordulatot vettek.

Elias Dahrouge előadásában összegezte a tömegtüntetések kirobbanásáért felelős gazdasági okokat. Ezek közé tartozik a járadékgazdasági rendszer, a magas korrupció, a 2014-es olajárválság következményei, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek, valamint a magas fiatal munkanélküliség.

Az előadásokat követő beszélgetésben szóba került többek között a nemzeti identitások változó erőssége és tartalma, a külső nagyhatalmak szerepe, a gyenge államiság kérdése, a magyar és európai érdek meghatározása, a keresztény közösségek helyzete, a demokratizálódás esélyei, valamint az események hatása a globális stabilitásra.