Európa választott – Politikai körkép az EP-választás után

Európa választott – Politikai körkép az EP-választás után
2019-06-17 KKI
2019. június 6-án a Külügyi és Külgazdasági Intézet az európai parlamenti választások értékelésére szervezett kerekasztal-beszélgetésnek adott otthont. Intézetünk kutatói, Garai Nikolett, Molnár Tamás Levente és Szabó Barnabás az eredményekből leszűrhető általános tanulságok mellett a visegrádi országok, az Ibériai-félsziget, Nagy-Britannia, Németország és Ausztria példájával ismertették a szavazás európai tendenciáit, és beszélgettek az új Európai Parlament előtt álló kihívásokról. A beszélgetést Dr. Szalai Máté, az Intézet vezető kutatója moderálta.

Garai Nikolett elsősorban az európai parlamenti választások magas részvételi arányát emelte ki pozitív tendenciaként. Az uniós átlag 1994 óta most volt a legmagasabb és összesen kilenc tagországban mértek rekord részvételt. A visegrádi országok esetében is nőtt a részvételi arány az előző évekhez képeset, bár Szlovákia még mindig sereghajtó uniós viszonylatban – az állampolgárok csupán 22,74 százaléka ment el szavazni. Garai elmondta azt is, hogy a nagyobb szavazókedv egyik lehetséges oka, hogy a migráció, a Brexit, az EU jövője vagy a környezetvédelem mind olyan fontos témává nőtték ki magukat nemzeti és uniós szinten egyaránt, melyeken keresztül a pártok jobban tudták mozgósítani a szavazókat. Szabó Barnabás szerint az eredmények, bár az Európai Parlament két nagy frakciója, a Néppárt (EPP) és a Szocialisták (S&D) mandátumokat vesztettek, nem igazolták azokat a várakozásokat, amelyek az euroszkeptikus pártok döntő győzelmét jelezték előre. A két nagy párt eróziója inkább az EP másik két tradicionális pártja, a Liberálisok (ALDE) és a Zöldek jó szereplésének köszönhető.  Komoly hatással lesz az EU politikai dinamikáira a választás kimenetele Molnár Tamás Levente meglátása szerint, hiszen véget ért az EPP és az S&D 1979 óta tartó váltógazdaságának időszaka. A két pártcsaládnak a parlamenti többség kialakításához mindenképpen új partnerre lesz szüksége, aki valószínűleg az ALDE lesz. A fragmentáltabb EP szükségszerűen a kompromisszumkeresési folyamat megnehezítését, illetve a döntéshozatal lassulását fogja eredményezni, amely olyan területeken fog megmutatkozni, mint például az új Európai Bizottsági elnök megválasztása, vagy az EU új költségvetésének időbeli elfogadása.

Az általános európai körkép után a kutatók az Intézetben folyó kutatásaik tárgyát képező tagállamok eredményeit ismertették részletesebben. Elsőként Molnár Tamás Levente értékelte a németországi helyzetet, ahol az EP-választások veszteseinek a szövetségi szinten kormányzó nagykoalíciós pártok számítanak: a konzervatív Uniópártok és a szociáldemokrata SPD a 2014-es eredményükhöz képest összesen közel 18 százalékkal végeztek rosszabbul. A felmérések alapján a szavazók zöme az egykori nagy néppártoktól a Zöldekhez vándoroltak, akik a tíz legnagyobb német városból kilencben végeztek első helyen. A bevándorlásellenes AfD különösen a keleti tartományokban tudott kimagasló eredményeket elérni, a párt a legutóbbi EP-választások óta majd’ 4 százalékot javított, így ők számítanak a Zöldek mögött az EP-választások második legsikeresebb pártjának. Az EP-választások kihatással voltak a német belpolitikára is. Andrea Nahles, a szociáldemokraták elnöke pártja gyenge szereplése miatt lemondott, a nagykoalíció jövője pedig (ismét) kérdésessé vált. A turbulens folyamatok az osztrák politikát az Ibizagate kirobbanásával már az EP-választások előtt elérték, a botránynak pedig szerepe volt a választás kimenetelében. Sebastian Kurz ex-kancellár kényelmes pozícióból várhatja a szeptemberi előrehozott választásokat. Az ÖVP 8 százalékkal tudta javítani a 2014-es eredményét, ezzel az osztrák konzervatívok hét képviselőt delegálhatnak az EP-be. Kurz egykori koalíciós társa, az FPÖ meglepetésre nem zuhant össze, a párt csak 2,5 százalékot gyengült a legutóbbi választáshoz képest. A többi osztrák párt eredményét tekintve alapvetően stagnált az öt évvel ezelőtti EP-választáshoz képest.

Szabó Barnabás kiemelte, hogy az Ibériai-félsziget két államában, Spanyolországban és Portugáliában a baloldali pártok kiemelkedően jól teljesítettek. Portugáliában alacsony, 30 százalék körüli részvétel mellett nem hozott drámai változásokat a verseny a 2014-es EP-választáshoz képest, a kampányon viszont érezhető volt, hogy a pártok már az októberi parlamenti választásokra készülve kommunikáltak a választókkal. Spanyolországban a kiemelkedően magas, 60 százalék feletti részvételi arányhoz hozzájárulhatott, hogy az EP-választással egy időben a legtöbb autonóm közösségben törvényhozási, Spanyolország-szerte pedig önkormányzati választásokat tartottak. A három választás alapvetően megerősítette az április 28-i parlamenti választások eredményét, hiszen Pedro Sánchez miniszterelnök szocialista pártja (PSOE) szerepelt a legjobban. A spanyol kormányalakítás feltételeit is befolyásolhatja a PSOE potenciális koalíciós partnere, a Podemos nem túl fényes szereplése, amennyiben az aláássa a kisebbik baloldali partner alkupozícióit. Katalóniában az országostól eltérő eredmények születtek, hiszen a katalán függetlenségpárti erők jól szerepeltek az autonóm közösségben. A katalán kormány korábbi elnöke, az alkotmányellenes függetlenségi népszavazás megtartását előkészítő Carles Puigdemont által vezetett listára érkezett a legtöbb szavazat, azonban kérdéses, hogy a spanyol hatóságok letartóztatási parancsa miatt Belgiumban élő Puigdemont valóban megkaphatja-e európai mandátumát, mint ahogy a másik, szintén jól szereplő függetlenségi formáció, az ERC előzetes letartóztatásban ülő elnöke és EP-listavezetője, Oriol Junqueras esetében is. Nagy-Britanniában a választók egyértelműen a pártok Brexithez való viszonyát értékelték szavazataikkal: a Nigel Farage vezette Brexit Párt és a korábban általa vezetett, mostanra szinte jelentéktelenné vált UKIP mintegy 35 százalékot, a brit kilépés ellen érvelő formációk (a Liberális Demokraták, a Zöldek, a Skót Nemzeti Párt stb.) kb. 40 százalékos eredményt értek el. A maradék szavazaton a két tradicionális nagy párt, a kormányzó konzervatívok és a Munkáspárt osztoztak, ami mindkettő részéről igen gyenge eredménynek számít. Szabó Barnabás itt külön felhívta a figyelmet arra, hogy a Brexit miatt Skócia függetlenségét ismét a zászlójára tűző skót kormánypárt, az SNP a hat skót EP-mandátumból hármat szerzett meg, azaz számukra egyértelműen sikert hozott a választás.

Garai Nikolett a cseh, lengyel és szlovák eredmények ismertetésével folytatta a beszélgetést. Elmondása alapján a cseh belpolitikában már korábban is érvényesültek azok a politikai trendek, melyek a mostani EP-választásra jellemzők voltak uniós szinten. A tradicionális jobb és balközép pártok gyengülése már régóta megfigyelhető volt az országban az újonnan megalakult, rendszerellenes vagy egy-egy specifikus ügyet képviselő pártok javára. Az Andrej Babiš vezette kisebbségi koalíciós kormány senior pártja, az ANO 2011 (ALDE frakció) a várakozásoknak megfelelően szerepelt és szerezte meg a legtöbb szavazatot, mely a 21 EP mandátum közül hatot eredményezett nekik. A választás egyik érdekessége, hogy most először került be az EP-be a Cseh Kalózpárt három képviselője is, akik a zöldek frakciójában fognak majd helyet foglalni. Ennél sokkal szembetűnőbb fejlemény, hogy a koalíciós kormány junior pártja, a szociáldemokrata ČSSD rendkívül gyengén szerepelt belpolitikai okok miatt és elvesztette mind a négy mandátumát. Lengyelország esetében a konzervatív PiS kormánypárt ellen létrehozott, hat párt szövetségéből alakult Európai Koalíció nem tudott átütő sikert aratni. Míg a PiS a szavazatok kb. 45 százalékát zsebelte be 43 százalékos részvételi arány mellett, addig a koalíciónak közel 38,5 százalékot sikerült elérnie. Ez a fejlemény nagy csalódás az ellenzéknek, hiszen ez az EP-választás egyfajta tesztként is szolgált a novemberben esedékes lengyel parlamenti választások előtt. Az eredményeket tekintve így nem várható széleskörű ellenzéki koalíció a választáson. Az új liberális Tavasz párt, valamint a Lengyel Néppárt biztosan külön fognak indulni a jobb eredmények reményében. A legfőbb ellenzéki erő, a Polgári Platform így nehéz helyzetbe kerülhet a következő hónapokban. A szlovák eredmények jó példái az országban végbemenő politikai átrendeződésnek, melyet a 2018. februárjában meggyilkolt oknyomozó riporter, Ján Kuciak halála indított el. A kormánykoalíció vezető pártja, a Robert Fico-féle Irány-Szociáldemokrácia rendkívül nagy veszteséget szenvedett a 2014-es EP-választáshoz képest, melynél most több mint nyolc százalékkal kevesebb szavazatot kaptak. A nemrégiben alakult liberális ellenzéki Progresszív Szlovákia és SPOLU párt koalíciója azonban tarolt és összesen nagyjából 20 százalékot értek el, míg sem a Magyar Közösség Pártja, sem a Híd nem tudta megugrani az 5 százalékos bejutási küszöböt. A lengyel helyzethez hasonlóan Szlovákiában is fontos tanulságokkal szolgálhat az EP-választás a 2020-as szlovák parlamenti választásokra.