Kazahsztán az elnökválasztás után

Kazahsztán az elnökválasztás után
2019-06-19 KKI
2019. június 18-án a Külügyi és Külgazdasági Intézet a kazahsztáni elnökválasztás értékelésére szervezett kerekasztal-beszélgetésnek adott otthont. Meghívott előadóként Dr. Gyene Pál, a Budapesti Gazdasági Egyetem oktatója vett részt a beszélgetésen, míg Intézetünk részéről Dr. Vasa László vezető kutató osztotta meg gondolatait. A beszélgetést Ackermann Sándor, az Intézet elemzője moderálta.

Gyene Pál elmondta, hogy a márciusban lemondott Nurszultan Nazarbajev gyakorlatilag az utolsó olyan vezető volt a közép-ázsiai térségben, aki a Szovjetunió felbomlása óta vezette országát, ezzel pedig mindenképpen egy korszak végéhez értünk. Megjegyezte ugyanakkor, hogy bár az államfői tisztségről valóban lemondott Nazarbajev, a jövőben ő marad a kormányzó Nur Otan párt első számú vezetője, valamint a Biztonsági Tanács elnöke is ő, amely azt jelzi, hogy a továbbiakban is komoly befolyása lesz a kazah politikában.

Vasa László elmondta, hogy az 1991-től idén márciusig hatalmon lévő Nazarbajev regnálása alatt alapvetően igen komoly gazdasági növekedés volt tapasztalható Kazahsztánban, amelynek elsőszámú katalizátora az energiaforrások tudatos felhasználása volt. Vasa szerint a június 9-i előrehozott választások eredményei (Kaszim-Zsomart Tokajev nyert több, mint 70 százalékkal) azt mutatják, hogy az ellenzéknek ez alkalommal sem volt reális esélye a győzelemre, ugyanakkor az új elnök népszerűsége nem tudta megközelíteni a korábban Nazarbajev által elért eredményeket. Gyene megjegyezte, hogy az egyetlen komolyabb támogatással rendelkező ellenzéki jelölt Amirzsán Koszanov volt, miközben a kazah választások történetében először egy hölgy indulót is regisztráltak.

A Nazarbajev lemondását, illetve a választásokat követő tüntetésekkel kapcsolatban az előadók elmondták, hogy bár egyik megmozdulás sem érte el akár a tízezres nagyságrendet, azok mégis jelképesek voltak olyan szempontból, hogy az országban már évek óta nem voltak hasonló megmozdulások.

Az előadók egyetértettek abban, hogy a kazah gazdaság külföldi szempontból elsősorban továbbra is Oroszország és Kína számára jelent potenciált, míg az Egyesült Államok háttérbe szorult, kevésbé aktív a térségben.