Kelet-Ukrajna a normandiai találkozó után

Kelet-Ukrajna a normandiai találkozó után
2019-12-28 KKI
A Külügyi és Külgazdasági Intézet „Kelet-Ukrajna a normandiai találkozó után” címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést 2019. december 11-én, amelyen Ackermann Sándor (a KKI elemzője), Bendarzsevszkij Anton (a posztszovjet térség külpolitikai szakértője) és Ilyash György (a KKI kutatója) vett részt. A beszélgetést Németh Ferenc, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója moderálta. Az előadás során a december 10-ei normandiai találkozó eredményeinek értékelése mellett az orosz-ukrán kapcsolatok alakulása is szóba került.

A kerekasztal-beszélgetés a normandiai találkozó ismertetésével kezdődött. Ackermann Sándor elmondta, hogy a találkozó egy szempontból mérföldkőnek számít: a felek 2016 óta nem szervezetek hasonló, magas szintű megbeszélést, a konfliktus – ami eddig több mint 13.000 áldozattal járt – pedig már öt éve kezdődött. Ezen kívül az idén májusban beiktatott új ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij már a kampányában egyik fő prioritásának nevezte a konfliktus rendezését. A találkozó eredményei közé tartozik a minszki megállapodásokban már korábban is szereplő tűzszünet melletti újbóli elköteleződés és a teljeskörű fogolycseréről létrejött orosz-ukrán megállapodás.

Bendarzsevszkij Anton a sajtó reakcióinak elemzésével kezdett. A brit sajtó csalódott, szerintük a konfliktus konzerválódott, az orosz sajtóban pedig a találkozót eredménytelennek írták le. Az ukrán média azonban pozitívan értékelte az eseményt: a félelem, hogy Zelenszkij nem állja meg a helyét Putyinnal szemben, nem vált valóra.

Ilyash György kiemelte, hogy felmerült a normadiai formátum kibővítése, azaz más országok bevonásának kérdése is. Ukrajna az Egyesült Államokat (és esetleg Nagy-Britanniát is) szeretné meghívni a tárgyalásokba, ugyanis az előbbi a konfliktus kezdete óta támogatja az ukrán oldalt. Az új szereplők bevonása azonban egészen átalakítaná a rendezési folyamatok dinamikáját, a tárgyalásokat valószínűleg a startvonalról kellene kezdeni. A felek a következő csúcstalálkozó előtt, amely négy hónapon belül várható, tovább dolgoznak a minszki megállapodások végrehajtásán, ami egyben a normandiai formátum további működését is biztosítja. A vonatkozó munkát azonban többek között az is nehezíti, hogy a minszki megállapodások lehetővé teszik az eltérő interpretációkat, különösen a megállapodott pontok időbeli sorrendiségét tekintve. Ez utóbbi problémát szerette volna feloldani az ún. Steinmeier-formula, azonban ennek kapcsán is eltérő álláspontokhoz ragaszkodnak az ukrán és az orosz tárgyaló felek.

Kiemelendő szempontként értékelték az elemzők, hogy a fórumon résztvevők közül Emmanuel Macron francia elnök rendkívül aktív volt. Ez része lehet Párizs azon törekvésének, hogy vezető szerepet töltsön be az európai politikában, különösen annak fényében, hogy Angela Merkel német kancellár egyre passzívabb szerepet vállal nemzetközi kérdésekben.

Az orosz-ukrán gázszerződés sorsa is hangsúlyos szerepet kapott. A jelenlegi szerződés december végén lejár, az ukrán fél a számára fontos, tranzitból származó bevétel miatt hosszú távra, akár 10 évre szeretne újra szerződést kötni. Oroszország azonban az épülő Északi Áramlat 2 és a Török Áramlat, valamint a Kína felé tartó Szibéria Ereje gázvezetékek miatt rövidebb távban gondolkozik. Bár az Északi Áramlat 2 és a Török Áramlat vezetékek kapacitása együtt sem elegendő az európai gázpiac igényei kielégítésére és így az Ukrajnán áthaladó tranzit valószínűleg megmarad, azonban az új szállítási útvonalak erősitik az orosz tárgyalók pozícióit, így az orosz oldal csak egyéves szerződést ajánlott.

Az esemény végén az elemzők a közönség kérdéseire is válaszoltak. A kérdések érintették az orosz állampolgárság adományozás és útlevél kiadás kérdéskörét a Donyec-medence lakói számára, illetve az erősödő francia befolyást a normandiai fórum keretében. Ezeken kívül szó esett még Putyin népszerűségének változásáról a krími események viszonylatában és a kelet-ukrajnai konfliktus lehetséges eszkalációjának kérdésköre.

A kerekasztal-beszélgetés hozzájárult ahhoz, hogy a normandiai találkozó és annak jelentősége az orosz-ukrán kapcsolatrendszeren túl európai, illetve transzatlanti perspektívából is értelmezhető legyen.