Magyar európai integrációs tapasztalatok

Magyar európai integrációs tapasztalatok
2019-11-27 KKI
Magyarország Pristinai Nagykövetségével együttműködésben rendezte meg utolsó előtti konferenciáját a Külügyi és Külgazdasági Intézet 2019. november 20-án, Pristinában, a 2018-2019-es Nyugat-Balkáni Kulturális Évad keretei között. A „Magyar európai integrációs tapasztalatok” címet viselő esemény célja a magyar EU-csatlakozás során, elsősorban a gazdaság és a mezőgazdaság vonatkozásában levonható tanulságok és bevált gyakorlatok megosztása volt. Az eseményen részt vettek helyi minisztériumok és különböző EU-intézmények szakértői is.

A konferenciát dr. Márkusz László, Magyarország pristinai nagykövete nyitotta meg. Beszédében utalt arra, hogy milyen fontos az EU-ra és a közös piacra való felkészülés már a csatlakozást megelőzően. Ezért – mivel a fenntartható gazdasági fejlődés elengedhetetlen – a konferencia nagy jelentőséggel bír a koszovói döntéshozók számára is.

Vitaindító beszédében Takács Szabolcs, a Külgazdasági Külügyminisztérium Brexitért felelős miniszteri biztosa hangsúlyozta az EU nyugat-balkáni bővítését támogató magyar álláspontot. Annak ellenére, hogy a Brexit nagyban fogja befolyásolni az EU irányítását és politikáit, annak nem szabad változáshoz vezetnie az EU régió melletti elköteleződésében. Az Egyesült Királyság mindig támogatta a bővítést és ez egy ok, amiért Magyarországnak stratégiai partnerségre van szüksége az országgal annak EU-ból való kilépése után is. Rámutatott arra is, hogy Magyarország nemzeti érdeke a bővítés folytatása, és így Budapest támogatása magától értetődő. Ami az új Európai Bizottságot illeti, a miniszteri biztos úgy vélte, hogy a bővítés kérdése 5 év után ismét terítékre került. Várhelyi Olivér, bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosjelölt részéről a Nyugat-Balkán EU-s integrációjának, és egy jól körülhatárolható csatlakozási folyamat támogatását várja. Takács Szabolcs Magyarország tapasztalatait az EU-integrációban vegyesnek írta le. Annak ellenére, hogy Budapest megerősödött (gazdaságilag is), az országnak küzdenie kell azért, hogy megvalósíthassa érdekeit. Végül, kifejezte abbéli reményét, hogy a 2020-as év a bővítés terén sikeresebb év lesz.

Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatási igazgatóhelyettese az integrációérettség gazdasági hatásairól beszélt Magyarország példáján keresztül. Először az integrációérettség fogalmát fejtette ki: ez azt mutatja meg, hogy mennyire felkészült egy ország egy gazdasági blokkhoz való csatlakozásra. Annak ellenére, hogy vannak hivatalos kritériumok a EU-hoz vagy eurózónához való csatlakozáshoz (pl. a koppenhágai és maastrichti kritériumok), ezek csupán statisztikai indikátorok és nem biztosítanak stabilitást krízisidőkben. Viszont vannak módok a csatlakozás előtti integrációérettség elérésére. Először is szükség van egy mélyreható strukturális elemzésre annak érdekében, hogy meg lehessen ismerni egy gazdaság komparatív előnyeit. Ezen túlmenően: egy ország sem lehet sikeres erős helyi vállalkozások és szakképzett munkaerő nélkül. A KKI igazgatóhelyettese a magyar példán keresztül mutatta be az integrációérettséget. Az ország nem volt megfelelő érettségi szinten a gazdaság terén, és így el kellett szenvednie a taggá válás negatív hatásait. Egy említésre méltó példa a magyar mezőgazdaságból: a cukoripar teljesen eltűnt, mert nem volt felkészülve az egységes piacra és a verseny magas szintjére. Koszovó számára a lecke ebből a példából a következő: az országnak szüksége van egy erős vállalkozói rétegre és növelnie kell saját termékeinek versenyképességét. Mi több, ezt azelőtt kell megtennie, hogy csatlakozik az EU-hoz. Ebből a célból Koszovónak szüksége van olyan külföldi befektetésekre, amelyek nagy hozzáadott értékkel rendelkeznek. Emellett nagyobb hangsúlyt kellene fektetni szak- és idegennyelvi képzésekre, infrastrukturális fejlesztésekre, digitalizációra és egy stabil gazdasági környezet megteremtésére. Összefoglalva, az EU-hoz és az egységes piachoz való gyors csatlakozásnak csak rövidtávú (politikai) előnyei vannak az ország számára. Magyarország esete rámutat, hogy a csatlakozás előtti integrációérettség hiánya jelentős gazdasági következményekkel jár.

Előadásában Füzes Oszkár nagykövet, a koszovói kormány mellé delegált magyar diplomata és EU integrációs tanácsadó Budapest szemszögéből mutatta be az EU mindennapi funkcióit. Az Unión belül a 28 tagállamot saját érdekeik hajtják, és ebből következik, hogy a kisebb államoknak – mint amilyen Magyarország is – meg kell tanulniuk, hogy hogyan hallathatják a hangjukat. Annak ellenére, hogy kétség sem fér ahhoz, hogy az EU szeretné, hogy Koszovó tagja legyen, az országnak fel kell készülnie az EU családhoz való tartozás mindennapi kihívásaira. A nagykövet négy stratégiát („csoportokat”) ajánlott Pristinának, hogy segítse hatékonyságát e téren. Először, hogy a magas rangú politikusok definiálják, hogy mi az alapvető nemzeti konszenzus. Ez azt jelenti, hogy el kell dönteniük, hogy az ország mit akar – mik az érdekei – és ezután találniuk kell hasonló célokkal rendelkező szövetségeseket. Másodszor, Koszovónak szüksége van szakértőkre a legfontosabb területeken – ilyen a mezőgazdaság, pénzügy, gazdaság és külpolitika. Harmadszor, Koszovónak szüksége van „hálózatépítőkre” (akadémikusok, újságírók, lobbisták) szerte a Nyugat-Balkánon és az EU-ban. Az ő feladatuk, hogy Koszovó érdekei a tárgyalóasztalon maradjanak. Meg kell győzniük a tagállamokat is: Koszovó nem teher, hanem érték lesz az EU számára. Negyedszer, a nagykövet az EU-t „jogászok uniójaként” jellemezte. Ezért Koszovónak szüksége van jól képzett és specializált jogászokra, akik képviselni tudják az ország érdekeit az EU-s szinten is. Arra is rámutatott, hogy az első évek teljes jogú tagként nehezek lesznek, és létszükséglet a szövetségépítés. A legfontosabb tanulság az, hogy Pristinának érdekeltté kell tennie más országokat Koszovóban és annak érdekeiben.

Prezentációjában Raskó György agrárközgazdász Magyarország az EU-csatlakozásából származó mezőgazdasági előnyeiről és hátrányairól beszélt. A mezőgazdaság, mindenekelőtt az élelmiszeripar mindig is nagy arányt képviselt a magyar gazdaságban és a csatlakozási tárgyalások során sikerült megkapni a legnagyobb támogatásokat az EU-tól. A közös agrárpolitika (CAP) megemelte a mezőgazdaságban dolgozók bevételeit és modernizálta a termelési technológiákat. Az EU-tagság ilyen tekintetben aranykort hozott, mondta Raskó György. Ugyanakkor Budapestnek szembe kellett néznie azokkal a negatív hatásokkal, amelyeket még a csatlakozás előtt kellett volna leküzdeni. 2004 után túltermelési válság vette kezdetét, ezzel egyidőben az árak is jelentős mértékben csökkentek. Emellett az ország az élelmiszeripar számos területén elveszítette önellátóképességét, az import jelentős mértékben növekedett. Mindezeken túl az is kiderült, hogy az állattenyésztés nem versenyképes az egységes piac keretei között. Az agrárközgazdász szakértő hangsúlyozta, hogy ez figyelmeztetésként kell, hogy szolgáljon, és Pristinának elemeznie kell gazdaságának gyengeségeit még a csatlakozás előtt. Mivel az EU nem egy termelés által vezérelt szereplő e téren, Koszovónak előre készen kell állnia a lehetséges negatív hatásokra. Amint azt a magyar példa is megmutatja, a legnagyobb nyertesek a hazai fogyasztók és földtulajdonosok. Ezért Koszovónak szüksége van mezőgazdasági szakemberekre és a gazdákat is meg kell győzni, hogy szükségük van fejlesztésekre a hatékonyság növelése érdekében. Mindent összevetve a mezőgazdaság az egyik kulcságazat, ahol Koszovó jelentős lépéseket tehet a csatlakozás előtt.

Az előadásokat élénk vita követte a gazdasági felkészültségről, agrárpolitikáról és a magyar tapasztalatokról. A résztvevők és a panelisták arra a konklúzióra jutottak, hogy Koszovónak szüksége van előkészületekre az EU-hoz és az egységes piachoz való csatlakozás előtt. Ez még inkább így van az agrárszektorban: technológiai fejlesztésekre, magasabb termelékenységre és munkaerőre van szükség. Ilyen tekintetben Magyarország első kézből származó tapasztalatai segíthetnek Koszovónak. A nézőközönség kifejezte abbéli reményét, hogy hasonló, agrárpolitika-fókuszú programokra és kezdeményezésekre még sor kerül a konferenciát követően.