Tíz évvel az „arab tavasz” után

Tíz évvel az „arab tavasz” után
2021-02-04 Csenge Dobrai

A Külügyi és Külgazdasági Intézet online kerekasztalbeszélgetést szervezett az „arab tavasznak” nevezett eseménysor kezdetének tizedik évfordulója alkalmából. A 2021. január 27-én megtartott rendezvényen Baranyi Tamás Péter, a KKI stratégiai igazgatóhelyettese moderálása mellett előadást tartott Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, Szalai Máté és Wagner Péter, a KKI vezető kutatói.

Csicsmann László előadásában a közel-keleti politikai rendszerek változásairól beszélt. Ebben a folyamatban újabb fejezetet jelentett a 2019-ben kezdődött tüntetéshullám, amelyet a nyugati média előszeretettel arab tavasz 2.0-ként definiált. Az előadás kitért arra, hogy a 2019-es tüntetések illeszkednek a 2010/2011 fordulóján kezdődött politikai átalakulás kereteibe, ugyanakkor újabb sajátosságai vannak. Így például a 2019-es tüntetések kölcsönhatásban vannak a világ más pontjain zajló elitellenes tüntetésekkel Chilében vagy Franciaországban. Szintén új elemként jelentkezik, hogy a tüntetők az egész politikai elit cseréjét tűzik zászlajukra, miközben valódi politikai programjuk hiányzik. Általánosságban elmondható, hogy a tüntetések nemzeti jelleget öltenek, amennyiben a szektarianizmus valamennyi formáját elutasítják, illetve egyúttal elvetik a regionális szereplők politikai befolyásszerzését is. Az előadó négy országot kiemelten mutatott be: Irak, Libanon, Algéria és Szudán esetét, ahol a végrehajtó hatalom távozott a hatalomból.

Szalai Máté a regionális rend átalakulásáról beszélt. Véleménye szerint ennek fejlődésében nem 2011, hanem 2003 jelentette az igazi fordulópontot, amikor az iraki háború következtében Irán befolyása megnőtt. Ezt követően alakult ki az ún. kompetitív heteropolaritás, amely a mai napig jellemzi a közel-keleti viszonyokat. Jelenleg a legfontosabb kérdés, hogy a térségben történő események (pl. az Ábrahám-megállapodás) a blokkosodás előjeleiként értelmezhetőek-e, vagy a jelenlegi rend továbbélésének.

Wagner Péter a közel-keleti konfliktusok alakulását, valamint az elmúlt tíz év főbb biztonságpolitikai trendjeit mutatta be. Többek között rámutatott az arab rezsimek biztonsági kiüresedésére mutatott rá (ún. tojás-effektus), ezen túl pedig felhívta a figyelmet az amerikai külpolitikai célok 2010-es évekbeli változására. Ez egy olyan folyamatként értelmezhető, amely felbátorította a Közel-Kelet középhatalmait az intenzívebb beavatkozásra. Szaúd-Arábia, Törökország, Irán, de akár az Egyesült Arab Emírségek (amely nem középhatalom) és Oroszország (amely nem része a régiónak) korábban nem látott aktivitással avatkozzanak be, akár direkt katonai eszközökkel a régió országaiban (Líbia, Szíria, Jemen stb.).

Az előadásokat követő beszélgetésen a résztvevők a közönség és a moderátor kérdéseire válaszoltak. Kitértek többek között a blokkosodás jeleire, a vezetők szerepére, valamint a vallásosság és az iszlamizmus szerepének változásaira.

A teljes felvételt az alábbi linken vagy YouTube-csatornánkon érhetik el!