A Magyar Külügyi Intézet (MKI) 2024. február 12-én nyílt panelbeszélgetést tartott „BRICS-bővítés és Davos után: kialakulóban az új világrend?” címmel. A beszélgetés résztvevői Rada Péter, a Budapesti Metropolitan Egyetem nemzetközi rektorhelyettese, Soltész Béla, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi adjunktusa, valamint Szivák Júlia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanársegéde voltak. Az eseményt Goreczky Péter, az MKI vezető elemzője moderálta.
A fejlődő és fejlett világ viszonyát tárgyaló beszélgetés apropóját a közelmúltban megvalósult BRICS-bővítés, illetve a davosi World Economic Forum (WEF) adta. A csúcstalálkozók kapcsán Rada Péter megjegyezte, hogy bár a Globális Dél nem egységes, mégis megkérdőjeleződni látszik a feltételezés, miszerint a fejlődő országok nem képesek együttműködni – ennek ellenkezőjét példázza a BRICS 2024. január elseji bővítése is. Az előadók egyetértettek abban, hogy fejlődő országok világrendet illető alternatív elképzelései, önálló érdekeik aktívabb képviselete, ennek kapcsán pedig a multipoláris világrend fokozatos kialakulása láthatóan váratlanul érte a Nyugatot. A davosi fórum esetleges kiüresedésére rátérve a szakértők hangsúlyozták, hogy a WEF ma már sokkal inkább üzleti, valamint országimázs-építő platformként releváns, semmint politikai találkozóként.
A világrend átalakításával kapcsolatban Soltész Béla megemlítette a hibrid hegemónia-ellenesség fogalmát, amely szerint a Globális Dél bizonyos területeken csak reformokat szeretne, más területeken azonban alternatív struktúrákat hoz létre – ilyen például az Új Fejlesztési Bank. Rada Péter kiemelte, hogy bár a Globális Dél országai kritizálják a jelenlegi világrendet, egyértelmű alternatívát egyelőre nem tudnak kínálni, Szivák Júlia pedig hangsúlyozta, a Nyugatnak tudatosítania kell, hogy a Globális Dél is önálló, jól felfogott érdekekkel rendelkezik, melyek nem minden esetben egyeznek a fejlett világéival. Ennek megfelelően a Globális Délnek gazdasági okokból az Egyesült Államok és Kína rivalizálásában sem áll érdekében oldalt választania, a Kínával való üzletelést tehát nem érdemes USA-ellenességként értelmezni. Hasonló a helyzet Magyarország esetében is: az alternatív kapcsolatok keresésének, építésének létjogosultságát egyre kevésbé lehet megkérdőjelezni, a világrend változásaiból pedig – mindaddig, ameddig nem következik be túl nagy törés – pragmatizmussal lehet előnyt kovácsolni.
